A boogie (magyarosan: bugi vagy bugi-vugi) a rock and roll őse, a 20-as, 30-as években keletkezett. A swing (szving) alapú táncok közé tartozik, így műfajilag a lindy-hop, a shag, a balboa illetve a west coast swing testvére. Jókedvű, páros tánc, nagyon változatos elemekkel (lásd később a videókat). Fókuszban a zenével és a partnerrel való összhang áll. Kifejezetten univerzális tánc, azaz rengeteg féle zenére táncolják. Lassú változatát főként a dallamos jazz, smooth-jazz, blues zenékre míg a gyors változatát pedig a pörgős swingtől a bulis rock and roll-ig mindenféle stílusra ropják.

A boogie-woogie eredetileg egy zenei stílus volt, mely az 1920-as, -30-as években alakult ki az Egyesült Államok déli részén fekvő kocsmákban. A stílusra a vidám, pörgős zongorajáték jellemző, hátterében sétáló basszussal. A boogie, mint tánc, Európába csak az 1950-60-as években került át, a főként boogie zenén alapuló rock and roll elterjedésével. A boogie-woogie táncot európán kívül ilyen néven nem is ismerik, leginkább a swing táncok egyik európai változatának tartják. Ez egyébként meg is állja a helyét, ugyanis a boogie-woogie egy swing (szving) alapú tánc, hasonlóan a lindy-hop, a balboa, a charleston, shag vagy a west coast swing testvéreihez. Ezek a táncok már kialakulásukkor is merítettek egymás figuráiból, s a mai napig folyamatosan hatással vannak egymásra, alakítják egymás stílusát, figuráit, zenéit.

A boogie alaplépése hat számolás (ütés) hosszú. Legelterjedtebb változata a 8-as alaplépés, ahol négy számolás alatt eltávolodunk egymástól (triple-step, triple-step), majd két számolás alatt ismét közel kerülünk (lép, lép). Ezen lépések eredményeképpen ugyanoda érkezünk, mint ahonnan elindultunk. Számos egyéb alaplépés létezik, ugyanis a táncban az egyik legfontosabb irányelv a zeneinterpretáció. Ez nem jelent mást, mint hogy a táncos a zenével összhangban, annak hangulatbéli változásait visszaadva táncol. Úgy is szokták ezt hívni, hogy a táncos mozdulataival, figuráival "visszaadja" a zenét. Ennek megvalósításához természetesen ismerni kell a számokat. A legjobb, ha minél több boogie zenét hallgatunk, mert egy idő után automatikusan rááll a fülünk az alapvető zenei struktúrákra. A zeneinterpretáció azért is fontos, mert a boogie zene nagyon változatos, rengeteg kitáncolható, egyéni kis egységre bomlik. Egyik ilyen egység az úgynevezett stop. A stop a zenének egy jelentős megváltozása, amikor legtöbbször elhallgat a dob, illetve néha az énekes is pár másodpercre. A hosszabb-rövidebb stopokat figyelmen kívül hagyni gyakorlott táncosok esetében"főben járó bűn". :)

Tekintettel arra, hogy a boogie zenék tempótartománya igen széles (az andalítóan lassútól a őrült gyorsig), a táncnak is van gyors és lassú változata. Ezek az alapvető szabályokban megegyeznek, s főként a figurák és az alaplépés stílusában különböznek. A boogie tanfolyamok elején az alapfigurák mellett gyors figurákat tanulhatunk, lassú zenékre.

A boogie versenyeknek jellemzően két típusa van: vagy saját párral indulnak a versenyzők (hivatalos versenyeken csak ilyen van), vagy a helyszínen sorsolják össze őket. Ez utóbbit Jack&Jill versenynek hívják, és nagy népszerűségnek örvend a bulikon, hiszen itt maga a verseny is "buli". Mindkét típusú versenyre jellemző, hogy a párok nem koreográfiát táncolnak és nem tudják előre, milyen zenét fognak kapni. Ez azt is jelenti, hogy az alaplépésüket, táncukat, figuráikat hozzá kell igazítaniuk a kapott zenéhez. Egyetlen kivétel ez alól az ún. szinkronfigura: ezek előre kidolgozott rövid blokkok (általában 1x8 vagy 2x8 hosszúságúak), amikor a páros tagjai általában ugyanazt a mozdulatsort végzik, és egy zenei stop vagy hosszabb effekt kitáncolását szolgálják.

A hivatalos versenyeken döntőig kizárólag gyors boogie-t táncolnak a párok, döntőben pedig először van egy lassú kör, majd egy gyors kör. A lassú körben a lányokon hosszú ruha van, és a hangsúly a nőiességen, a lágy figurákon van. A gyors körben pedig ismét a dinamika, a vidám, látványos figurák kerülnek előtérbe. Az ezredforulótól számítva divatba jöttek az akrobatikus elemek, így a gyors körben rengeteg feldobást, szaltót, átforulást láthatunk a gyakorlott párosoktól. A pontozási szempontok is tükrözik a boogie-woogie fő jellemzőit, hiszen az alaplépés mellett a vezetés-követés, a zeneinterpretáció és a táncos előadásmód (kisugárzás, harmónia, figuragazdagság és -kivitelezés) képezik az értékelési kritériumokat.

A Jack&Jill versenyeken az összesorsolt fiú és lány táncában különös szerep jut a vezetés-követésnek, hiszen itt nem összeszokott párosról van szó, sőt, lehet, hogy még sosem táncoltak egymással korábban. Sokszor jam jelleggel rendezik meg a jack&jill-t, ami tovább erősíti a verseny buli-érzetét. Ez annyit jelent, hogy az összesorsolt párok felsorakoznak vagy félkörben állnak, és mindenkinek van 2x4x8 vagy 4x4x8 üteme, hogy bemutassa, mit tud. A többiek ezalatt tapssal, néha bekiabálással szurkolnak nekik.

Most megmutatjuk, hogy milyen különféle zenékre lehet boogie-t (magyarosan:bugi-t) táncolni. A zeneszámokba bele is lehet hallgatni. Természetesen csak egy rövid zenei válogatást tudunk itt adni, de ha eljössz a táncórákra, biztos nem maradsz jó zene nélkül! ;)

Spotify

Készítettünk Spotify-on egy Boogie-woogie dance party zenei válogatást a bulisabb zenékből. Hallgassátok szeretettel!

A boogie tánccal, táncstílussal kapcsolatos érdekességeket, összehasonlításokat gyűjtöttük össze, de találsz egy kis válogatást a boogie-s zenészekről, zenekarokról, eseményekről is.